Mint már régen említettem, a csomagtértetőt újra kell csinálnom, köszönhetően a hülye ötletemnek, miszerint ne lemezeljük be a fenti szellőzőnyílást, hanem hátulról üvegszállal húzzuk be, majd gitteljük be a rácsokat. Aki hasonlóban gondolkodik, ne tegye Bár a hegesztés utáni lemezmegnyúlás gittelését ezzel elkerülhetjük, azonban szépen ki fog repedezni a rács, majd folyik ki a rozsdalé A másik ok, hogy az egyik pécsi úton 90 körül felcsapódott a tető a púposra pakolt csomagtartónak, az oldalszélnek, és a hibátlan szar zárszerkezetnek köszönhetően. A morcosítás beleért a lámpába és az egész sarok megrottyant. Innentől szépen elkezdett megjelenni a “peronoszpóra” a morcosítás sarkán, szóval ott is lépni kellett valamit. Végre rászántam magam, hogy megoldjam a helyzetet, így nekiálltam fémig lecsiszolni az egész tetőt, majd be lett lemezelve a rács, plussz ki lett javítva a morcosítás rozsdásodása. A fémig csiszolás mellett azért is döntöttem, mert már 200 réteg festék és ezer éves repedező gitt volt a tetőn. A fémtiszta tető kapott egy réteg alapozót, majd üvegszálas gittel felszerelkezve nekiálltam a gittelésnek. A régi gitteléseket eltávolítva már látszott, hogy nem 2 napos munka lesz Itt jött a következő probléma, vagyis, hogy a 2k-s üvegszálas gittet ne húzzuk alapozóra, mert simán felkapja. Miután a 2 napos gittelési munkám gyümölcseként a szokásos tető lecsukási nyomkodáshelyek mélyedéseit szakadékait lassan hibátlanra gitteltem, feltűnt az a nem éppen előnyös látvány, hogy a gitt több mm-rel eláll már a tetőtől. Amint a fényező ismerős felvilágosított, hogy nem kellett volna alapozni, hanem közvetlenül a fémre húzni a gittet, már állhattam is neki vígan a 2 kilónyi gitt eltávolításának, majd ismét a tető fémig csiszolásának. Mivel a kezdeti munkakedv hamar alábbhagyott, standbyba került a tető a nyár folyamán. Mikor vége lett a nyárnak és jött a rossz idő, persze ismét nekiláttam a gittelésnek, ami a végére kicsit eldurvult a tervezetthez képest. A szokásos najó még ezt behúzom és kész, hú még ide is kell gitteléssel szépen lassan alig látszott már ki fém a gitt alól. Mikor végre késznek éreztem, kapott pár réteg szórógittet, majd elkészült az ezerkettes vizes csiszolás is. Persze ekkorra már jócskán 10 fok körül volt a hőmérséklet, ami nem éppen ideális a fényezéshez. Egy melegebb napon tAB megfújta a tetőt, de a lakkozásra már nem került sor, mert lehűlt a levegő. Közben száradás után láttuk, hogy tiszta felhős lett a metál, így kapott egy újabb, vékony réteget még a lakk előtt. Végre elkészült, feltettük gyorsan, hogy tudjak menni Pécsre, de beállítva még nem lett, ami a képeken is jól látszik

itt még nem sejt semmit, csak csendben rohad

kár, hogy nem csináltam videót, élőben hallani ahogy csámcsog a rozsda

a tető felcsapódás, megrottyanás eredménye..

egy kis csiszolókorongozás, fémig az egészet

kívánja a flexet, mint tAB műszerfala a szilikont!

innen már nincs visszaút..

lemez befaragva, hegesztésre várva

bepöttyintgetve. (később végig lett varrva)

a barna régi teteje javítgatva, ideiglenesen fent

elkészült a fémig csiszolás..

a sarok belülről, kicsit szabdalva

lemezelés alapozva, körbetömítőzve

talán a felirat is újra visszakerül?

hátulról szórógittelve

szinte nem is kellett gittelni

első réteg..

végre valahogy kinéz a hónapok után..

vicces ködölés, 1200-as vizescsiszolás előtt

szín megfújva, itt még felhős..

egy kis esős kép, de legalább kész, már csak beállítani kell

szerencsére a szín is passzol

Már régóta érett a dolog, végre rászántam magam, hogy rendbe tegyem a motort. Melegen leállítva, majd kicsit pihentetve nem lehetett elindítani gáz adás nélkül, ami nem igazán tetszett egy injektoros kocsitól. Hozzáteszem régen a karbival is ezt csinálta, így nyilvánvaló volt, hogy nem az volt a hibás. Az előző postban a kompressziómérésből is látszik, hogy valami nem okés már a hengerfej környékén, úgyhogy ugorjunk neki! Kb. 1 éve vettem Pusitól egy Felicia vezérműtengelyt, amihez tervben volt egy 120-as hengerfej síkolása is. Mivel a kiszemelt hengerfej repedt volt, jött a B terv, vagyis a ‘piros’ 105-ös hengerfeje. Az egyik szelepvezetője rendesen kopott volt, így kitanultuk a szelepvezető csere mesterséget is. Lett esztergálva egy vezető, a hengerfej fel lett fúrva, majd az esztergált vezető bele lett húzatva. A többi vezetőhöz nem volt érdemes hozzányúlni -igazából az az egy sem volt túl vészes-. Mivel a 105-ös fej még ezelőtt nem esett át a szelepszár szimeringezésen, ezt most pótoltuk. A hengerfej marása, majd a Citromtól elbizniszelt gyáriúj szelepkészlet becsiszolása után összeállt a cucc. Mivel a 105-ös hengerfejnek kisebb az égéstere, síkolva nem lett belőle mert felesleges, éppen csak eltér a Felicia kompresszióviszonyától az új tengellyel.
Mivel hengerfej és tengelycserével egybekötve akartam az olajcserét is, azért is húzódott kicsit a dolog. -mivel ugye eddig 20k km-t mentem összesen a géppel - Ha már úgyis le lett bontva a motor, szépen lepucoltam mindent, a hengerfej és a kipufogócsonk kapott egy festést is, ami persze úgyis leég, de legalább a fényképig szép . Miután minden megkapta az új tömítést és visszakerült a helyére, kiszedtem az alsó takarólemezeket a motortérből. Ezek le lettek drótkorongozva, rozsdaoldózva, majd alapozva 2 rétegben. Következő hétvégén megkapják a fekete festést, és mennek vissza, akkor egy újabb hengerfej lehuzatás, szelephézag állítás után jön egy újabb kompressziómérés. -már miután elkészült is 12-13 volt-

Jöjjenek a képek:

Itt még nem is sejtette, mi fog vele történni hamarosan

Megkezdődött a bontás, itt már sejtette

Az ‘új’ hengerfejben felfúrva a kopott szelepvezető

Majd behúzva az esztergált vezető

A szimeringek marása

Alakul..

Szimeringek fent

Az új szelepek

Becsiszolva

Kapott egy festést is..

A kipufogó csonk is, hogy legyen minek leégnie..

Hőfok-jeladó a termosztátházban

Valami alakul..

Közben a 120-as és a Felicia tengely ismerkedik

Tengely csere előtti fürdés

Az injektor

Mindjárt kész..

Mintha mi sem történt volna

Egy szokásos ‘first starting’ videó az első indításról:

Nagy a csend a kocsi terén, semmi különös nem történik vele ebben a hidegben. Egyedül a múlt heti fékjavítás ami történt. Berohadt a bal első féknyereg, így nem sok fékem volt hátul. Konkrétan semmi. Persze minderről mit sem tudtam, így feleslegesen, de legalább kapott új szimeringeket a hátulja, megcsiszoltam a fékpofákat, majd miután ez sem segített, lecseréltem a főfékhengert. A helyzet nem változott, így jött mind a 4 fék légtelenítése, ami fékolajcserévé fajult végül. Természetesen az utolsó a bal első volt, de legalább kiderült a hiba, és légmentes a fékem. Na de, hogy a poszt címéről is essen néhány szó: Egy pécsi hazaindulás, jobbanmondva indítózás, éppen csak 1-2 henger beröffenős, akksi lemerülős, zeneakksiról rábikázós majd aztis lemerítős, Láng autóalkatrészes cégesautóról bikázós, tologatós, majd végül inkább a Lángosokkal (lol, lángosok? ) behuzatós hazamenet után úgy éreztem lassan itt lenne a gyertyacsere ideje. Aztán akkor már nézzünk szelephézagot és kompressziót is. Kompresszió a középső két hengerben gyengébb.

Na, majd azt is megnézzük a következő projekt alkalmával, ami szupertitkos, és még nem árulhatom el. (felicia vezérműtengely) Ha már úgyis le volt szedve a szelepfedél, indítsuk be:

Eljött az átalakult kék első műszaki vizsgája. Gyors első oldalüveg csere, kézifék állítás. -később emiatt párszor el is hasalt - A vizsgáról részletesen nem írnék, voltak érdekes dolgok. CO mérő szonda a motor kereszttartóhoz benyomva bal oldalra, hogy a fényképen ne keresztdobnak hanem gyárinak tűnjön a rendszer, csomagtértető felnyitva a fénykép kedvéért, hogy ne látszódjon a lámpa előtt a morcosítás, stb. Ha már ott voltam kényelmesen lecseréltem a téli kerekeket, amiket előtte jelzés szinten felújítottam. Az alufelnik óta a régi fehérre festett lemezfelnikre kerültek a téli gumik, amik az idő viszontagságainak hála elég szépen elkezdtek rozsdásodni, köszönhetően a szakszerű mindenfele dobált, ázott, festéklevert tárolásnak. Kis csiszolás után kapott még a fehér javítgatására használt fehér spray-ből, ami kb ugyanannyira sárga csak, mint a felnik Idénre jó lesz így, aztán jövőre ha sok kedvem lesz, majd átfestem őket ezüstre, hogy ki is nézzen valahogy. Kapott végre fagyállót is, így kezdődhet a téli üzem.

Igen, mondhatják sokan, hogy “időben” Már lakatolás után meg akartam csinálni, de elmaradt fúrófej hiányában. Lépcsős fúróra sajnáltam a sok ezret 10 db lyuk fúrásához, így halogattam. Közben a kocsi lefényeződött, használódott esőben is. Mikor tettük fel a küszöböket, mindent letömítőztem, gondolván így soha nem jut be a víz a küszöbbe, ellentétben azzal ahogy a gyárban azt megálmodták. Tévedtem, hiába nincs elvileg rés a pajzson, mégis. Azt vettem észre, hogy vizes a szőnyeg, holott a kocsi nem ázik be. Csak reménykedni tudtam, hogy nem teljesül be az elméletem, miszerint a küszöbben áll a víz és a belső lyukakon befröcsög, majd eláztatja a szőnyeget. Mivel a küszöb alsó kifolyóit is betömítőztem, mondván mi follyon ki ha nem folyik be semmi, és be se follyon ott semmi ahol ki kéne, ez nem volt elképzelhetetlen Felszedtem hát a szőnyeget, és egy injekciós tűvel “beszívtam” belülről a küszöbbe egy gyári lyukon. Nem lepődtem meg, amikor szépen szívta fel a vizet. Következett hát az alsó kifolyók kipucolása és a víz leengedése. Szerencsére azért nem literszám állt benne Ezután jó pár hónap ésőmentes használat következett, hogy ki tudjon száradni, szerencsére nem is nagyon volt esős idő akkor.

Következzen hát az érdemi rész: Az alsó küszöbbe 5 db lyukat fúrtam, majd körbekentem alapozóval. Innen következett az ügyességi játék, hogy a középső lyukacsos küszöb lyukain átjátsszam az üregvédő csövét, hogy kaphasson anyagot a külső küszöb is. Persze akkor már szétszedtem az ajtókat is és kifújtam az aljukat belülről, meg adtam belülről az oszlopokba is. Vártam egy hetet, hogy száradjon, majd a csomagtértető elejében fellelhető fekete dugókkal ledugóztam a lyukakat, beragasztva és körbekenve tömítővel, majd lekenve alvázvédővel. A hátsó lyukat szabadon hagytam szellőzés és biztos kifolyás miatt

Az első lyukfúrás. Valójában a hátsó, ez maradt szabadon végül.

Már a kezdetektől le szerettem volna sötétíteni az üvegeket, végre eljött az idő. Elmentem egy kaposvári fóliáshoz, akinek referenciáját sem láttam. 20 ezerért csinálta volna meg, de csak ha viszem neki a kiszedett üvegeket, másképp nem vállalja. (Ez nem is lett volna baj, mindenképp úgy akartam vinni) Közben megérdeklődtem egy veszprémi fóliást, mivel már 2 referenciáját is ismertem. 15 ezer cakkpakk, ha kiszedem az üvegeket, ha nem. Mivel egy kaposvári Skodás ismerősöm is épp a kocsiját fényezte és sötétíteni is akart, elvittük a két garnitúra üveget Veszprémbe. Persze hülyének nézett minket, hogy ezért képesek voltunk ennyit menni, dehát túráztunk egyet a kékkel, meghát még mindíg 20 alatt voltunk úgy, hogy feleztük a benzinpénzt és még egy ebédet is ettünk. Plussz átélhettük, hogy miért sem jó ha a megrendelő nyomon követi a munkálatokat. Azért megdobbant a szívem, mikor a vízzel teli dömperen száradó háromszög ablakaimat a fóliás pár éves fia egy finom mozdulattal lehelyezte hátradobta a fűbe, hogy a vízbe tehesse a kisbékákat amiket talált. Miután tudattuk vele, hogy ez talán nem a legjobb ötlet volt és az anyja felállogatta a dömper oldalára az üvegeket, majd én elkergettem a békákat és visszatettem eredeti helyükre a száradó cuccokat, azt hittük békében lesznek indulásig. Amíg a többi ablakot szemléltük, újabb roham indult a békák keresésére. Ezúttal csak a vízbe lökte az ablakot Közben elkészült egy oldalablak, ami valami oknál fogva úgy nézett ki, mintha bepanírozták volna homokba mielőtt rátették a fóliát. Az ezmiezezigymiért kérdésemre a máris javítjuk választ kaptam és már szaggatta is le a fóliát. (Ezért jó, ha látja az ember a munkát ) 2 perc múlva már száradt is a hibátlan üveg. Megírták a műbizonylatokat, kaptunk pár matricát az ablakokra bizonylat gyanánt és összecsomagoltuk a lepedő-üveg-lepedő-üveg pakkokat. Hagytam még pár napot száradni otthon őket, aztán beszereltem őket. Innen is üzenném Sefinek, alias BGL-nek, hogy nem lesz túl sötét? Tudniillik 20%-os fóliát tettünk mindenhova, kicsit erősnek tűnt előre, de a helyén már egyátalán nem durva. Nekünk legalábbis, műszakira meg gyári üveg. Néhány kép, bár nem sok látszik:

EU-s rendszám:

Történt ugyanis, hogy Pécsen az albérlet elől valakinek megtetszett a rendszámom, így kerettel együtt letépte. Legyártottak egy újat. Elkészült a kocsi, de lökhárító nem került fel, mert éppen folyamatban volt a fényezése. Előre felkötegelőztem a kötényre, hátra pedig kétoldalas ragasztóval rögzítettem. Meg is néztem gyakran, mikor le akartam szedni, akkor sem tudtam. Egy két utat ki is bírt Pécsre, mígnem egyszer nem. Azért aznap még mentem ismerőssel egy visszautat, hátha megtaláljuk az útszélén, dehát nem. Hazamentem hét végén rendszám nélkül. Ugye 2 rendszám elvesztése után újrarendszámozás van, ergo új forgalmi, új törzskönyv. Nem is baj, a szín csere miatt úgyis kellett volna. (Najó, törzskönyv nem) 2500 Ft-ért adtak igazolást az NKH-ban a színről, amivel mehettem az okmányirodába az új rendszámért. Akkor már be lettem jegyezve üzembentartónak, biztosítás, stb. Kiadták a LOK-121-es rendszámot, előttem vitték el a 120-ast, lehet épp amíg kimentem biztosítást kötni :@ Na csak ennyi, hogy tiszta legyen miért is nem AVX-420 már a rendszám.

Most következik egy elég hosszú poszt, leírom a kocsi teljes szétborítását, lakatolását, gittelését, átalakítását, fényezés előkészítését és a sok sok szívást. A folyamat mintegy 8 hónapot vett igénybe, többek közt ezért is volt ilyen kihalt a blog. Az elejére beteszek egy előtte-utána képet, aztán a teljes bejegyzésben napról napra jönnek az események. (A kép még fekete lökhárítóval, viszont már új rendszámmal készült – erről majd később egy új posztban.. -)

Na akkor kezdjük: Tovább… »

Közben felkerült az injektor is, ezt a postot most pótlom.

Végre eljött az idő, bekerült az 5-ös váltó. Persze ekkor már tervben volt az injektor, így a jeladót kapásból bele is fúrtam, hogy ne kelljen még egyszer kiszedni. Természetesen akkor már a Felicia lendkerékkel lett összerakva és kuplung tárcsa és csapágycsere is történt Szóval meg van már a holtpont jeladó, a lambdaszondás leömlő. Már csak a vízhőfok jeladó volt hátra, amit belefúrtam a termosztát házba. Persze kellett egy adaptert csinálni, amivel a 120-as szívócsonkra fel tudom rögzíteni a Felicia központi befecskendezőjét. Ezt egy barátom legyártotta, innen is köszönöm neki

Hátra volt még az elektromos AC, ezt már régebben vettem a vaterán. A helye pedig a tank betöltő csövön lett, minél közelebb a tankhoz. (Feljebb nem mindig tud szívni, van hogy kanyarban csak levegőt szív és megáll) Felkerült az ECU, és az aktív széntartály is a két oldalon hátul. Következhetett mindennek a becsövezése és kábelezése. Próbaüzemre összeállt, jöhetett az indítás. Pár tekerés után beröffent, majd azonnal leállt. Párszor ezt eljátszotta, majd rádugtuk a gépre.. Meglepett a hibakód, miszerint “Engine starting blocked by immobiliser”. Hát igen, erről nem tájékoztatott az eladó. Mivel délután a kocsival mennem kellett Pécsre, gyorsan lebontottam az injektort és visszaraktam a karbit. Mire hazaértem, már volt egy favorit ECU is és az enyém is meg lett ‘hackelve’ Visszapakoltam az injektort, majd indítás. Természetesen pöcc-röff Képeket nem nagyon csináltam, de talán nem is baj, mert még mindig nincs véglegesítve, mindenfele lógnak a kábelek. Majd azért talán bepótolom, addig is egy kis videó róla:

Megtettük az első lépést az injektor felé. Kapott egy leömlőt, amibe bele lehetett építeni a lambdaszondát, de akkor már ha kipufogóval szórakozunk, nézzük meg mennyit halkít a dupla dob. A középdob egy Fiat uno dobja, a hátsónak pedig nem lett utánanézve Az eredeti leömlő után tehát van egy közösítő amibe a lambdaszonda lett beépítve, majd onnan mindenféle csövekkel kilegózva az eredeti kipufogó helyén a középdob. A végdob a hátfal mögé befordítva, majd a cső a végén lefordítva. Kívülről a hangja nagyon szép, halk dörmögést hallani. Nagyobb fordulaton sajnos a váltó túlordítja, de kívülről hallgatva egész szép hangja lett, amolyan újautós

Hátfal levéve, készülődés a legózáshoz..

A kisebb lesz a középdob.

A gyári helyén.

A végdob befordítva a hátfal mögé.

A cím arra próbál utalni, hogy az utolsó kellékeket is beszereztem a felújítás előtt. Szerettem volna egy kicsit szemrevalóbb kinézetet a kocsinak ha már egyszer ki lesz lakatolva meg telibe lesz fújva. A küszöböket már régebben megvettem, most sikerült olcsón (25 ezer) szereznem két lökhárítót, meg egy “tetőszárnyat”. Mindenképpen ezt a fajta lökhárítót szerettem volna, mert ez nem áll ki a kocsitól fél méterre mint egyes “tuning” lökhárítók és szerintem ez néz ki rajt a leg korrektebben. Ez szépen ráül a kocsira, talán még annyira sem áll ki mint a gyáriak. Valami szolíd cuccot akartam, ennél már csak bucsusabbat láttam, maradt hát ez. A képeken csak rá van téve valahogy, sehol nincs odafogatva, ezért is áll így. Jó sok munka lesz vele, nem fogom csak úgy feldobni, aztán áll rajt ahogy áll. Jöjjenek a tarka-barka képek